Lengesse meg a sajtót a visszér ellen, Ediţie bilingvă
Kalandnak épp elég, akárha életed Szamarába sárga irigység vezetett, Szamárként régen sokat álmodoztam, Füleimmel a Pojácát agyonnyomtam Gyűlöltem a némán sikló földrészeket, A zord kalózhajón rég kihunyt fényeket S míg a zölden örvénylő óceánt bejártam, Szemem színe a sóé, csupa só a szakállam.
Zárt vidék Sötétbe fúló kékben tömött fények úsztak A termőföld büszke teste óvakodott Az érintéstől. Tapadó jelzések.
{{ data.message }}
Vak jelzőlámpák szemlélődnek. Lezárt út. Kesztyűs kezek lázas bolygók között összeérnek. Holnap — a szemek. Pillogva óvod szaruhártyád a jövendő robbanásoktól.
Vicinanza, Ltd. A Jayhawks együttes dala Itt És Most Elsı Rész Isten Hozott Szurdokországban! Itt és most, ahogy egy régi barátom szokta volt mondani, a jelen közepén vagyunk, ahol a tisztánlátás sohasem garantálja a tökéletes látást. Itt: úgy hatvan méteren, egy sikló sas magasságában vagyunk Wisconsin legnyugatibb csücskében, ahol a Mississippi mellékfolyói jelentik a természetes határt.
Sírkövek — egy zárt vidék szirtjei. A hegyek alján szőlőtőkék és lila kövek virágzó olvatag színek akár a feldúlt hegyek hamvai, Holnap beköszönt a sötét, ki által, és kivel?
Hogyha magunkra ő és én kölcsönösen acsargunk kinek a nevében vered ki, kétes látomás, a megvakult szemet? Vasmadarak emelkednek magasba, erősödő lárma, a víz sebei beborítják az égi földet.
- Montágh Imre Tiszta Beszéd
- == DIA Könyv ==
- Hogyan kell kezelni a varikózisos lábakat
- Jl szlni dsz, derk dolog, de a dsztelen csak dadog.
- Miért fontos a genderkurzus a progresszíveknek - Deansdale
Tehetetlenségig hozzátok hasonló, felfuvalkodott, haszontalan felhők lebegnek vagy siklanak talán a csupasz test renyhe ütemén hogy a látványt kitöltse, szunnyadjon, a végső indulót dalolja. Mert holnap, most, közelebbről, itt az iszapos sötétség reánktelepszik.
Iszap A tükröződő hold beint a mindenható hullámnak: vissza, vissza majd felkapaszkodtunk a szirteken, rajtunk áttetsző szárnyak s az iszapot néztük undorral, feledésre vágyva. De játszadozni gyermetegség, az iszap mély s tüdőnkből a használt levegő is kifogyna a kiáltozástól halandókként az istenekkel diskurálva ha gyönge testük is áldozatra várna, de íme, a hegyek letöredeztek, jó errefelé, el miért is vágynánk?
Annyi az iszap körülöttünk, s merő kiáltozás a halálunk — 8 Dombhajlat Jól megtermett, színpompás, közömbös gombák tövén szeretkeznek az ősztől rettegő férfiak. Az éjidő túlcsorduló, kitelt, a véres szőlőszemek összeszorulnak.
És már senki se jár erre mikor a dolgoknak metszően félelmes, elnyúló árnya nő.
Csodatévő ősz, homlokát a szarvas a nászhoz lehajtja, a vizek nyálasan csurognak csiga módra, fiaitól az ország nyirkos véradót kíván, minden kifakul, emlékezetünk is, az álom lágy dombhajlatánál csöndesen csusszan, győzelem, a vereslő agyag.
Kegyelem Ártatlan tenger ki hullámfodrokat eregetsz Gyáván behúzódsz keskeny vájatokba, hogyan és honnan, Majd csöndesen lenyugszol áttetsző falként őrködsz Míg a mélyben a gyilkos algáid zölden lebegnek állok és szirteket nyaldosó nyelvnek hiszlek mint akkor is csak mi mosolyogtunk s harsogásod elült, Tenger, ki akarsz bennünket s elragadsz lélegzeteddel.
Üvöltésed Most felzaklató, emberi segélykiáltás. Habok süvítenek a kristályos kertek fölött, Kegyelmezz nekünk, fogadj be gyorsan, felejtsd el, ami volt S míg homok pereg szememre, megtartva-ringató körkörös-kísértés Perzselje nap harcokban feláldozott fürtjeinket.
Karcolat – 7torony Irodalmi Magazin
A vidék, északon Távoli vidék, észak. Éjjel a vámpírok átharapják a marhák bőrét s a seb szivárgó vérét nyalogatják, vérszívóból a veszettség marhába költözik s az szédelegve kóvályog, kondorkeselyűk szkeptikus tekintetétől kísérve, míg összeroskadva kimúlik.
Egyedül lakmározik s néha oly mélyen fúrja fejét a marha belsejébe, hogy kiemelkedvén vértől iszamos. A királykondor első látásra lenyűgöz makulátlanul fényes tollazata és felső teste kontrasztjával, teljesen csupasz nyakával-fejével, amelyek bár a nap fényében tündökölnek, rájuk apró színbejátszó cafatok tapadtak, a rothadó hús lengesse meg a sajtót a visszér ellen halált idézi, legundorítóbb látványát a távoli vidéknek, És bármit tennétek, a hányinger az úr.
Zárkák Piranesi metszetei margójára, miközben a nagyenyedi zárkára gondolok Lékek az ég peremén, beszennyezett terek, pisla fény a szemgödör fenekén szemek fehérje mellett karmoknak tűnő ujjak.
Kiváltságok a priccseken, erősek a nyomorultak nyakán A nedves padlóktól óvakodjatok, mondod. Szalmazsákokban rothadó törek, edényen rozsda, elvásott küszöbök, lassú halál.
- Visszerek a műtét után és
- A sarki fény B.
S tovább a mélyben, mind tágasabb, elképesztő zárkák, egymás alatti poklok Hatalmas lépcsők, befalazott egek, körbekerített falak és egek. A mennyezetről a mélybe, vastag láncok lógnak a szarba, Csak úgy, az egyszeműek, a titánok zárkáiban.
Ilyesmiről írtak már sokan, de a köztudatba sosem jutott el, és úgy sejtem az én cikkem sem fogja meghozni ezt az áttörést, dehát tegyen meg mindenki amennyit tud, aztán bízzunk a felsőbb hatalmakban, hogy ez elég lesz. Leírom röviden, hogy mi zajlik jelenleg a nagyvilágban, illetve ott már évtizede, és ami hozzánk épp most szeretne betörni. Az üzleti világban vannak nagyhatalmú emberek, akiknek a szavára sokan hallgatnak. Szándékosan nem említem Sorost, illetve így most már igen, de nem rá kell gondolni, hanem bankigazgatókra, médiacégek tulajdonosaira, ésatöbbi.
Vastag árnyék lebeg — gyászos szertartás nyíló csapóajtók tátognak a súlyos boltozat alatt rongyok gyanánt — égi nyomok, tágas, méltóságos lépcsőfokok minden töredezett, csuszamlós, rákos.
A lépcső tövén meggyűlt, nyaldosó vizek puhítanak akárha chondroxid visszér ellen az omló mészkövet, nyirkosság levedzik lassan a mélybe, vésd eszedbe, a kövek ódon repedésein.
BERDA JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
A bakancsszeges léptek távolodnak és szétesel lassan lassan lassan lassan a ködben a körből a menekvést keresve 10 Rendülés Egy nap, amikor megszólalnak a harangok, a tőletek elválasztó lépcső pár fokán leereszkedem, kezem ujjait nyakam körül a visszér lézeres kezelése luhanszkban on a fulladásig szorítom.
Gyönyörű nap lesz, a tiszta égbolt kinyílik bár korán van még, túl korán. Darvak, amelyek a tengeren túlra visznek sebesülten gunnyasztanak barátok tekintetében. Síró falak tövében roskadunk elpihent óraművek, rugóik felhúzatlanok maradtak Ki állja majd e mai henyélést, a kéregetők?
Bejegyzés navigáció
A meleg, mint a télelő végső rendülése. Maguktól megszólalnak a harangok, ingó fekete repedések, roppant ollók. Hol vagyunk?
Veletek, nyomorék koldusok, várva e szobában a magányos hangzatot. Rideg préda nyomában kopók átügetnek a mosolygó világon tornászok szökellnek ily merészen nyúlánk testük a ködben fölzengő dallam téli rajz csontszikkasztó hóvihar éget.
Odúinkban elzártan élünk a folyami matrózokkal, a kataszteri hivatal halott tisztviselőivel, az uralkodásról megfeledkezett urakkal. Az asztalok szutykos bádogbögrékkel teli, szeszt iszunk belőlük, mert az idő megállt és sosem árt bármily veszett tivornya.
Akár a mesében, a tornyos városok távol vannak a tenger szintje alatt és az óra bedöglött. Csak az őrök tekintenek elmerengve a birodalom szélei felé, ahonnan nem barátok kellene érkezzenek nyeregben lángot okádó lovaikon.
Ediţie bilingvă - PDF Free Download
De távolban az örökös köd és csak a lángokat látni, lobognak a messzeségben, helyben, köd mélyén, ott a szélen. Az erdő A fény végigcsorog, patakzik az ágakon.
Egy fa, agg törzse akár egy korhatag híd ferde ágaival az oldalánál megvillanó menny szeletének dől, sustorogva elég.
Szakadt arcom vitorlavászon — óvom, mint költővermét a viharmadár. Karcolat Radno Gyorgy 6.
Égett bőr, sebek, a nyughatatlan erdők, sorjázó csupasz fák. Valaki, merő sajnálatból, ahogy szokása motyog magában egy lengesse meg a sajtót a visszér ellen nyelven.
