Miért nem gőzölhet visszerekkel

Mi az asztma?

Egy vésetet, éles lenyomatot, bomló anyagba metszett, furcsa speciment. Nem hasítottam sziklákból megszámlálhatatlan sokaságú kőlapocskákat, könyveken, ritka forrásmunkákon át sem búvárkodtam én, mégis a felfedezők közé sorolnám magam - amit találtam, miért nem gőzölhet visszerekkel anyagba véste az idő, agyam rezgő sejtszövevényébe. Pár esztendeje őrzöm a lenyomat rajzának finom erezetét, azóta kitörölhetetlen onnan a legapróbb részlet is, ébredőmosolyú röntgen-emlékem most nyilvánosság elé bocsátom: úgy érzem, kezdhetünk vele valamit.

Éles kontúr benne: a gyártelep. A salakdombokat gőzöltető, törmeléktéglát púposra gyűjtő és megtűrő hepehupás udvar; ívelt betoncsarnok; puffogó elszívóberendezések; suhanások közben el-elbődülő szállítótargoncák, egy-egy overallos kamasszal a tetejükön, kezükben a nedvesre-fogott ebonitrúddal; köpködő, nyomorék szökőkút egy satnya virággrupp mértani középpontjában - s aztán egyre inkább benépesül a táj: széldagasztott munkaköpenyek feszülnek, mint viharvert, ám röptető szárnyak; falatozó kubikosok a félig kész betonúton; a csarnok roppant, emberi mozgásokat átszűrő s picit torzító üvegfala; a nyitott ajtó, melyen át csak úgy dől a gépek sipító, hisztériás zaja; s az így támadt belső üresség magához szippant, becsal a fényszűrő boltozat alá; fura látvány lehetek - valahol megállok; dühödten riog hátam megett a mozgódaru csengője, valaki kabátomba akaszkodik s visszaránt: - Vadmarha!

Asztma tünetei és kezelése

Ki akarsz nyújtózni?! De szemem nem a veszély felé rebben: a kezet bámulom, ébredő csodálkozással, ezt az ismerős, húsigrágott-körmű kezet, hüvelykujján a két barna sümölccsel, s ó, a tintafoltokat! Iskola, folyópart, fölénk boruló fűzkisasszony, az első szippantás s görcsberántó köhécselés - V.

Tudhatta, sejthette volna. Úgy ismertük egymást, mint a tenyerünket.

Egy udvaron laktunk, telekkerítő bérkaszárnyák grundján, két évvel idősebb, de velem barátkozott, feszült is érte akkori kamaszmellem. Magas, vékony alakja kissé fölém görbül. Ő lefelé beszél, s én felfele szólok.

De ezek személyes ügyek - eközben Sanyit figyeltem. Szemei mosolyogtak, alattuk megbújva halványlila, mélyülő árkok. Keze, mellyel cigarettára gyújtott, remegett. Sanyi moccant, mint a riasztott állat, siettében hátraszólt: - Keress meg!

Aztán megkerestem. Vagyis ő keresett meg Kerestük egymást. Azt hiszem, ez az igazság.

Hosszú álom

S ülünk tehát, valahol a folyóparton, de leginkább - kamaszkorunk zöld gyepén, mikor legutolsó baninkat is megosztottuk, cigiztünk és bélyeget gyűjtöttünk, cirkuszba jártunk, ha megült a trupp, tízszer is végigcsodáltuk az egyetlen műsort, a magára hagyott szódás-szekerek üvegeivel spriccolódtunk, mozik első sorában feszengtünk jegy nélkül, meg Grant kapitány, Egri csillagok - kettészakítottuk az egyetlen, rongyos példányt, hogy hamarabb olvashassuk Mindenkinek vannak ilyen élményei, milyen fogamzásgátlók alkalmazhatók visszér ellen nem mondjuk nincs visszér másokra tukmálni; csak nekem szólnak, húrjai bennem cincognak-ciripelnek, no és Sanyiban; de azt még el kell mondanom, hogy szülőföldünk az aszfalt volt - az aszfalt horzsolta le annyiszor csontos térdünket, aszfalt vonta magához iskolából csent krétáinkat, az aszfalt mindenhová elkísért bennünket, s most itt vagyunk, valahol a folyóparton.

Hogy a fenébe gondolod? Egyik erre, másik arra, nem normális? Közgazdász lett, az üzem beruházási osztályán dolgozik, de ki akarják emelni: magasabbra! Korán megnősült, fia van. Felesége vidéken tanít, egyelőre semmi lehetőség, hogy együtt éljenek. Tömör, szaggatott mondatai közt ki nem mondott terhek feszülnek.

Miért, neked sosincs? Na látod Nem stimmel valahogy az egész. Túlzottan érzékeny vagyok, ez az! A változások kora Hát akkor, érzékenyek Látod azt a betonoszlopot?

Post navigation

Megöntötték, szériában gyúrták. Valamikor még szurok- s mézgaszaga volt, emlékszel? És vasmacskán kapaszkodott föl az ipse, mi is megpróbáltuk, apám meg leparancsolt Így most olcsó, tartós. De beton! S napjaim tele vannak betonnal: ennyi és ennyi tonna cement, sóder, acélváz, nyavalyák. A miért nem gőzölhet visszerekkel csenget, visít az üzem. Anyagi javakat termelünk, hallod?

Nem gyártunk, termelünk!

• Örökre megszabadulhat a visszérektől
• R A G Y O G J O N A VAL Ó D I É N E! Kedves Klubtagunk! - PDF Free Download
• Dobos Hajnalka: Hajni jelenti
• Visszeres sarokfájdalommal
• Netnapló Keviczki, a köpcös edző fenyeget, sípja a lelátóról visszhangzik.

Ez szép, lelkesít is Tudod, hogy az idén még nem voltam szabadságon? Hiába, épít az üzem.

1. Hogyan kell nyáron viselni a visszerek harisnyáját
2. A hír elolvasásával Ft-tal növelheted a nyereményedet.
3. Szent István Közgazdasági Középiskola és Kollégium, Budapest Rekkenő a hőség, gumicsizmával beletoccsanok a lassú folyású Rákos-patak enyhítő vizébe.
4. CSEKE GÁBOR: TORNÁC
5. „A bölcsesség mire jó, ha lakása göthös mell?”
6. Tragédia az Üllői úton: motoros halt meg a szörnyű balesetben — fotók A rohanós reggelek, a délutáni csúcsforgalom, a gyerekek iskolába és különórákra szállítása számos esetben stresszes kihívás lehet.
7. Rímek a net szóra
8. Hosszú álom | Litera – az irodalmi portál

Valószínűtlenül enyhe novemberünk van. Folytatja: - A feleségem, tudod, falusi származású. Mondhatom, gyönyörű hely. Az isten háta mögött. Tele sárral, villany nincs, aszfalt nincs, de nem ez az érdekes. Üdítő világ. A mai világ egy része. Egy földrész, ahol élnek. Mi pedig a szomszédos földrészen élünk. Ezt, a miénket ismerem, csak most ideges vagyok Ipari termelés, lám, mégis visszacsúszom: korunk pozitív ereje, érzem, tudom!

De ott? Mi van ott? Kell legyen valami, vonz és taszít Vegyük ki együtt a szabadságunkat! Ebben maradtunk. Tíz napig voltunk együtt: egy hűvös távirat visszaszólította munkájához.

S míg nap nap után kiültünk a sármányi háromszögelési pont rozoga tákolmánya elé, a Juhos tetejére, lázasan, riadtan hullatta elém lelkét lehúzó homokzsákjait. Némelyiken hiába, s inkább csak sejteni lehet; másokon apró pontocska csupán, hajszálvékony kék vonalka szomszédságában. Sokáig elidőzök a térkép e kedves, miért nem gőzölhet visszerekkel részén, ujjaim begye finom siklással tapogatódzik a pár négyzetmilliméteres körzetben, ilyenkor úgy érzem magam - simogatásom a kicsinyített vidék nyalakodó napja, mely felszippantja békanyáladzó pocsolyáit, araszokkal toldja meg a füvek derekát, növények hajlékony törzsét, kamaszos kedvvel szánkázik végig az ér parancsoló pletyka-tükrén, buján nyúl az oltott tőkék érzékeny hóna alá, s mosolyog hatalmas áradással - akkor is, ha huncut szemébe könnyes nedvek gyülekeznek alattomosan