A tan rejtő ereket rejt. Kollagén - Egy fehérje, mely nemcsak a fiatalos bőr titkát rejti magában
Nincs más hely, ez a jó — nincs más hely, mi neked jó. Miért nem jön — amikor, miért nem fáj — ami volt, téged hív — tovaszáll, úgy élj még, ki sose árt.
Kollagén - Egy fehérje, mely nemcsak a fiatalos bőr titkát rejti magában
Nincsen hely, mi kiadó, Ha álmod jó, az a jó. Országod a takaród. Addig szól feladatom, De nincsen már: a határ, mely elválaszt — ki hazavár.
Angyalok, ördögök ülnek a ködben, árnyak szállnak a sivatagon át. Jönnek, jönnek a fémszívű harcosok, sohase volt, ilyen karnevál. Vérbe borulnak a tejfehér maszkok, sziréna adja az utca zaját.
Barikád épül a falak kövéből, óh Uram, Istenem! Fekszik a porban a templomok tornya, sikít az asszony, lobban a láng.
Várni, csak várni egy égi parancsra, üstökös csillagok ideje jár. Hullik az égből az ördögi manna, mögötted lovagol a bíbor halál.
A Nyugat-Szaharát magához csatoló Marokkó által az as években nagyrészt kőből és homokból emelt berm vonalában települt a világ egyik legsűrűbb aknamezője is, becslések szerint összesen akár több millió akna is megbújhat a homoktenger alatt. A fal árnyékában húzódó megoldatlan konfliktus már évtizedek óta tart, és nem igazán látszik a vége. Magyar szála is van a terület történetének, ugyanis a nagyhatalmi pozícióját már elveszítő Spanyolországtól az Osztrák-Magyar Monarchia is szerette volna megvenni a Nyugat-Szaharát ben. Ez azonban végül nem valósult meg, így nem lett a Monarchiáé a világ egyik legritkábban lakott, foszfátban viszont igen gazdag területe. Spanyolország több mint 90 év gyarmati uralom végén, a nyugat-szaharaiak évek óta tartó függetlenségi törekvései és Marokkóval folytatott harcok után mondott le a területről ben.
Olajban úszik a kormorán is, óh Uram, Istenem! Holnap reggel el kell mennem, holnap este ne várj rám.
Messze földre visznek engem, holnap este ne várj rám. Hé Uram!
Légy kegyes hozzám! Mondd micsoda világ.
Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch
Nincs olyan út, ami hazatalál. Sose félj, ha nincs meg a szó, ami már kimondható. Ami még, nem az enyém, nem enyém, nem a tiéd.
Nem a tiéd, az a vágy, ami már, szívedre szállt, s nincs még, ki átölel, megbocsát, ha vétkezel. Légy úgy, csak te legyél, te legyél, csak az enyém.
Az említett Veres András tanulmány ugyan helyet kapott A magyar irodalom történeteiben, ami a kanonizációra tekintettel sem elhanyagolható, és ez elmúlt vagy még csak lassan elmúló? Persze, Rejtőről talán csak az elragadtatott felszínesség hangján lehet szólni, jelen írás sem vállalkozhat ennél többre annál is inkább, mert a rendkívül összetett írás egyetlen értelmezési stratégiájára koncentrál csupánazzal a kiegészítéssel, hogy bizonyos szövegek közötti kapcsolódási pontok leleplezése még a rajongás erősen részrehajló modalitásának elismerése mellett sem lehetetlen. Ha összevetjük a krimik vagy azon belül a detektívregények, illetve Rejtő írásainak eszköztárát, a közös metszet egyetlen kérdést hagy csupán megválaszolatlanul: műveit milyen elbeszélői technikák mentén választhatjuk el egyáltalán a bűnügyek köré szerveződő szövegektől?
Te legyél, a remény.
